AZ ELSŐ EMBER

• Lipp Márta
• 2017. május 18. csütörtök

Az első ember

 

Mint amilyen a földi születésű fa, olyan volt,

Az elevensége a föld tüzével összefonódott,

És az árapály tágas énekébe

Folyt bele a saját tulajdon lüktetése.

 

Az elemek mértéke szerint teremtett

Lélek és érzelem nem keltett

Benne kínzó gyötrelmet, hanem

Tó volt, mély, tekintélyes,

Üres.

A világot tükrözte

És a felső terekbe

Emelkedett föld visszhangja mélységet

Vitt és impulzusokat a kebelbe,

Egyazon ritmikus tökélybe

Vonva a mozgó kezeket.

                               Lipp Márta fordítása

O PRIMEIRO HOMEM

Era como uma árvore da terra nascida Confundindo com o ardor da terra a sua vida, E no vasto cantar das marés cheias Continuava o bater das suas veias. Criados à medida dos elementos A alma e os sentimentos Em si não eram tormentos Mas graves, grandes, vagos, Lagos Reflectindo o mundo, E o eco sem fundo Da ascensão da terra nos espaços Eram os impulsos do seu peito Florindo num ritmo perfeito Nos gestos dos seus braços.

Kép: Paul-Elle Ranson, Almafa piros gyümölccsel.