1.0SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDRESEN VERSEKhttps://laninnanonna.cafeblog.huLipp Mártahttps://laninnanonna.cafeblog.hu/author/lipp-marta/<p><a href="https://laninnanonna.cafeblog.hu/files/2017/05/1881-hazak-az-ut-menten-cezanne.jpg"><img class="wp-image-134 size-large alignright" src="https://laninnanonna.cafeblog.hu/files/2017/05/1881-hazak-az-ut-menten-cezanne-600x488.jpg" alt="" width="600" height="488" /></a></p> <p> </p> <h2>A görögök</h2> <p> </p> <pre><strong>Csillogó létet adtunk az isteneknek ami egylényegű a</strong><br /><br /><strong>Tengerekkel a fellegekkel a ligetekkel a fényességgel</strong><br /><br /><strong>Bennük a habok elnyújtott fehér frízei a hullám lebegése</strong><br /><br /><strong>Az erdő suttogó és titokzatos zöldje az egyenes arany búzakalász</strong><br /><br /><strong>A folyó kanyargása a hegy méltóságteljes tüze</strong><br /><br /><strong>És a súlytalan és szabad rezgésű levegő nagy kupolája</strong><br /><br /><strong>Megjelent a tudatban mint saját maga</strong><br /><br /><strong>Éppoly érintetlenül mint az első nap ünnepi esküvése –</strong><br /><br /><strong>Ezt a létezést óhajtottuk a magunk számára mi emberek</strong><br /><br /><strong>Azért ismételgetjük a szertartásos mozdulatokat hogy visszaállítsa</strong><br /><br /><strong>A dolgokat ahogy eredetileg léteztek –</strong><br /><br /><strong>Ez a figyelmünket felhívta minden formára amit a napfény hoz világra</strong><br /><br /><strong>És a szellemi sötétségre is ami bennünk otthonra lel</strong><br /><br /><strong>És amit behajóz a kimondhatatlan ragyogás</strong><br /><br />                                     <em>Lipp Márta fordítása</em></pre> <h3> </h3> <h3>Os Gregos</h3> <p> </p> <p>Aos deuses supúnhamos uma existência cintilante<br /> Consubstancial ao mar à nuvem ao arvoredo à luz<br /> Neles o longo friso branco das espumas o tremular da vaga<br /> A verdura sussurrada e secreta do bosque o oiro erecto do trigo<br /> O meandro do rio o fogo solene da montanha<br /> E a grande abóbada do ar sonoro e leve e livre<br /> Emergiam em consciência que se vê<br /> Sem que se perdesse o um-boda-e-festa do primeiro dia –<br /> Esta existência desejávamos para nós próprios homens<br /> Por isso repetíamos os gestos rituais que restabelecem<br /> O estar-ser-inteiro inicial das coisas –<br /> Isto nos tornou atentos a todas as formas que a luz do sol conhece<br /> E também à treva interior por que somos habitados<br /> E dentro da qual navega indicível o brilho</p> <ol start="1972"> <li>Dual című kötet.</li> </ol> <p> </p> <p>Kép: <strong>Paul Cezanne</strong>, Házak az út mentén, 1881.</p>rich