SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDRESEN VERSEK

AZ ELSŐ EMBER

Az első ember

 

Mint amilyen a földi születésű fa, olyan volt,

Az elevensége a föld tüzével összefonódott,

És az árapály tágas énekébe

Folyt bele a saját tulajdon lüktetése.

 

Az elemek mértéke szerint teremtett

Lélek és érzelem nem keltett

Benne kínzó gyötrelmet, hanem

Tó volt, mély, tekintélyes,

Üres.

A világot tükrözte

És a felső terekbe

Emelkedett föld visszhangja mélységet

Vitt és impulzusokat a kebelbe,

Egyazon ritmikus tökélybe

Vonva a mozgó kezeket.

                               Lipp Márta fordítása

 

 

O PRIMEIRO HOMEM

Era como uma árvore da terra nascida
Confundindo com o ardor da terra a sua vida,
E no vasto cantar das marés cheias
Continuava o bater das suas veias.

Criados à medida dos elementos
A alma e os sentimentos
Em si não eram tormentos
Mas graves, grandes, vagos,
Lagos
Reflectindo o mundo,
E o eco sem fundo
Da ascensão da terra nos espaços
Eram os impulsos do seu peito
Florindo num ritmo perfeito
Nos gestos dos seus braços.

 

Kép: Paul-Elle Ranson, Almafa piros gyümölccsel.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!