SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDRESEN VERSEK

A GÖRÖGÖK

 

A görögök

 

Csillogó létet adtunk az isteneknek ami egylényegű a

Tengerekkel a fellegekkel a ligetekkel a fényességgel

Bennük a habok elnyújtott fehér frízei a hullám lebegése

Az erdő suttogó és titokzatos zöldje az egyenes arany búzakalász

A folyó kanyargása a hegy méltóságteljes tüze

És a súlytalan és szabad rezgésű levegő nagy kupolája

Megjelent a tudatban mint saját maga

Éppoly érintetlenül mint az első nap ünnepi esküvése –

Ezt a létezést óhajtottuk a magunk számára mi emberek

Azért ismételgetjük a szertartásos mozdulatokat hogy visszaállítsa

A dolgokat ahogy eredetileg léteztek –

Ez a figyelmünket felhívta minden formára amit a napfény hoz világra

És a szellemi sötétségre is ami bennünk otthonra lel

És amit behajóz a kimondhatatlan ragyogás

                                     Lipp Márta fordítása

 

Os Gregos

 

Aos deuses supúnhamos uma existência cintilante
Consubstancial ao mar à nuvem ao arvoredo à luz
Neles o longo friso branco das espumas o tremular da vaga
A verdura sussurrada e secreta do bosque o oiro erecto do trigo
O meandro do rio o fogo solene da montanha
E a grande abóbada do ar sonoro e leve e livre
Emergiam em consciência que se vê
Sem que se perdesse o um-boda-e-festa do primeiro dia –
Esta existência desejávamos para nós próprios homens
Por isso repetíamos os gestos rituais que restabelecem
O estar-ser-inteiro inicial das coisas –
Isto nos tornou atentos a todas as formas que a luz do sol conhece
E também à treva interior por que somos habitados
E dentro da qual navega indicível o brilho

  1. Dual című kötet.

 

Kép: Paul Cezanne, Házak az út mentén, 1881.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!